A cím az első szembeötlő és talán legfontosabb része az irományodnak. A cím sokat tud lendíteni és rontani is a tartalmi részen.

Hiába szerepel az első és legfontosabb helyen, mégis az író utolsó feladata elkeresztelni a művét. 

A gyermeket is csak megszületése után tudjuk elnevezni. Ugyan tudjuk, hogy Kati lesz, ha kislány, és Béla, ha fiú, de csak a megszületés pillanatában lehetünk biztosak  a dolgunkban. Nem ragaszkodhatunk mereven a Katihoz. :-))) Ugye világos, hogy miért?

Ha előre megadjuk a címet, azzal korlátok közé szorítjuk saját alkotói kreativitásunkat.

Most, - amikor neked írom ezt a pár sort - nincsen még címe a bejegyzésemnek. Csak azt döntöttem el, hogy a címadás jelentőségéről fogok írni. Bármi eszembe juthat, fűzhetem szabadon a mondatokat, hozhatok fel érdekes példákat.

Most például eszembe jutott a saját történetem. 

Írtam régen egy önéletírást. Előre elkereszteltem Hullámvasút névre. A fejezetek, a történet még csak köszönőviszonyban sem volt a címmel. Meg is kérdezte a mentorom: - ugye előre megvolt benned a cím? 

Éppen ezért kérlek, hogy előbb írd ki magadból a mondanivalódat, és utána nevezd nevén.