A profi a másik hibájából, a dilettáns pedig a sajátjából tanul.

Bár, lehetséges, hogy a mai Való Világban már az is csodaszámba megy, hogy bárki bármit meg akar tanulni. 

Mondjuk írni. 

Írni? Hiszen írni minden első osztályos gyerek tud. Ja. 

De, hogyan, és mit? 

Most a HOGYAN kérdéskörével foglalkozom egy picit. 

Sajnos, azt tapasztalom, hogy abba a hibába esik néhány (önbizalomhiányát túlkompenzálni igyekvő) hivatásos író, újságíró - akinek adatott 2-3 kolumnányi terület valamelyik neves, printelt, színes magazinban -, hogy túlmisztifikálja az írást. 

Sőt, megsérti, és lenézi az olvasót azzal a LEKEZELŐ megközelítési móddal, hogy Ő tud írni, az olvasó meg tanuljon meg olvasni. 
Olvasni a sorok, a kaotikus gondolatok között? De kérdezem én, mi értelme az írásnak, az írásbeli kommunikációnak - mely adót és vevőt egyaránt feltételez -, ha nincs, aki felfogja azt, ami az én klaviatúrámból jön ki? 

A blogírók többsége kvázi "amatőr", a legjobb indulattal is (bár létezenek profi blogírók is szép számmal) kezdő író, aki tartsa szem előtt az íratlan törvényt. 
TISZTELD AZ OLVASÓDAT! FOGALMAZZ VILÁGOSAN, HOGY MEGÉRTSEN!

Ha, az írás CSUPÁN öncélú, rejtett, és az íróasztal fióknak, a titkos naplónak szánt bejegyzés, az merőben más helyzet. Megkockáztatom, a naplóban is fontos az igényesség, helyesség, szabatosság.

Ha viszont az a célom, hogy megosszak/megtanítsak BÁRMIT, akkor az legyen világos, jól felépített, áttekinthető, és olvasmányos. 

Ne unalmasan tankönyvi, és pikírt, mint ez a bejegyzés, hanem kreatív, jobb agyfélteke-vezérelt, amikor is két fázisra osztjuk az írásmű megalkotásának folyamatát.

Ezt nem tanítják a hagyományos iskolarendszerű képzésben, érdemes idefigyelni!

A szövegalkotás kreatív fázisában az a feladatunk, hogy megtöltsük a monitor ijesztően fehér felületét értékes mondatainkkal. Amikor ez megtörtént, akkor már csak a szöveg átolvasása, stilizálása, rendezése, javítgatása a teendőnk. 

Hogy miért javaslom ezt a módszert? 

Mert különböző agyterület szükségeltetik az első és a második fázishoz. Az első a kreatív(nem mondom, hogy értékesebb) tevékenység, a második pedig a racionális. 
A kreativitásért felelős agyrészletünk a jobb, a racionalitásért pedig a bal agyféltekénk a felelős.
A két agyfélteke tevékenységének "összekapcsolása" a corpus callosumon keresztül történik, mely igen bonyolult idegi folyamat.  

Úgy tudunk tehát a legtehetségesebb írókká válni, ha elfeledjük a magyar tanárnőnk intelmeit, ami valahogy így hangzott: 

Szépen írjatok, ne maszatoljatok! Mi ez a csúnya szamárfül? A sor elején kezdd a mondatot. A hármas tagolódásra is ügyeljetek gyerekek. Bevezetés, tárgyalás, befejezés. Nem emlékszel Pistike, az a csúnya szó l- ipszilonos?

Hát, kérdezem én, hogy lehet ennyi intelem terhe alatt szabadon szárnyalva alkotni? 

Még szerencse, hogy a klaviatúrának nincsen szamárfüle. :-)))